Kérsz egy adag izlandi zuzmót?

Az inspirálódást vásárlás és tett követte. Szombat délután még nem tudtam pontosan, mit szeretnék, de elindultam a közeli hobbyboltba. Vettem pár apróságot, többek között egy méter vékony bőrzsineget. A Rossmannban találtam elefántcsontszínű tömzsi gyertyákat.  “Kérsz egy adag izlandi zuzmót?” A teljes bejegyzés megtekintése

Reklámok

#Orfeusz #Eurüdiké

Úgy adódott, hogy megnézhettem a Vígszínház Házi Színpadán Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán #Orfeusz #Eurüdiké című kortárstánc-előadását. Az antik mitológiai történetet ismerem, de a tánc nyelve nem olyan ismerős számomra, mint a szavaké. A felkészülést így a Vígszínház honlapján kezdtem, de hazudnék, ha azt mondanám, ezek után pontosan tudtam, mire számíthatok. Nem valódi kritika következik, csak egy kis kedvcsináló. “#Orfeusz #Eurüdiké” A teljes bejegyzés megtekintése

Milyen legyen idén az adventi díszítés? – Inspirációs poszt

Október eleje óta egyre többször gyújtok mécseseket esténként, mert vágyom a meleg fényükre, arra az otthonias hangulatra, amit megidéznek. Többféle DIY mécsestartót is készítettem, de ezek nem pótolják a hagyományos, négygyertyás adventi díszítést. Szándékosan nem koszorút írok, mert nem szeretnék koszorút készíteni. Nézelődtem egy kicsit Pinteresten, és most is a letisztultabb, skandináv hangulatú dekorációk tetszettek a legjobban. Vasárnapig még akármelyik elkészülhet.

“Milyen legyen idén az adventi díszítés? – Inspirációs poszt” A teljes bejegyzés megtekintése

Sminkecsetek I.

Sokáig megoldottam a sminkelést egy minimális készlettel. Akkor még nem olvastam beauty blogokat, túl sok tapasztalatom és gyakorlatom sem volt, és valószínűleg a különbséget sem láttam a kézzel és az ecsettel felvitt alapozó hatása között. Ez a helyzet két éve változott meg, akkor vásároltam pár szemre és arcra való ecsetet. Ez a bejegyzés a régebb óta meglévő ecseteimről szól.  “Sminkecsetek I.” A teljes bejegyzés megtekintése

Van-e összefüggés a naplóégetés és a blogindítás között, avagy Freud is büszke lenne rám

Gyerekkorom egy szakaszában szinte minden nap írtam a naplómba. Nem őriztem hét lakat alatt, de nem is azzal a szándékkal vezettem, hogy rajtam kívül mások is olvassák. Ahogy az lenni szokott (vö. Váratlan utazás, S02E02, A csókolózás művészete), amikor már hosszabb ideje írtam naplót, a testvéreim természetesen beleolvastak/elolvasták, ki is nevettek. Ez nem esett túl jól, így az addig összegyűlt füzeteket elraktam egy szekrény mélyére, és körülbelül tíz évig feléjük sem néztem. Ekkor történt, hogy költözködés miatt ki kellett pakolnom a szekrényt. Nagyszabású selejtezést terveztem, sok régi ruhától megszabadultam, a haszontalan kacatokat kidobtam. A gyerekkori naplóimat úgy égettem el, hogy előtte ki sem nyitottam azokat. Megvártam, míg minden lap hamuvá lesz a tűzön. Azt hiszem, csak ekkor nyugodtam meg teljesen. “Van-e összefüggés a naplóégetés és a blogindítás között, avagy Freud is büszke lenne rám” A teljes bejegyzés megtekintése