{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Gyermeki lélekkel

Az olvasás a mindennapjaim részét képezi. Nem tudok eléggé hálás lenni a szüleimnek, hogy úgy neveltek, ahogy: rengeteg mesét olvastak nekem és a testvéreimnek, illetve még az általános iskola kezdete előtt megtanítottak olvasni. Azért írom ezt le, mert VKP van.  “{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Gyermeki lélekkel” A teljes bejegyzés megtekintése

Reklámok

Van-e összefüggés a naplóégetés és a blogindítás között, avagy Freud is büszke lenne rám

Gyerekkorom egy szakaszában szinte minden nap írtam a naplómba. Nem őriztem hét lakat alatt, de nem is azzal a szándékkal vezettem, hogy rajtam kívül mások is olvassák. Ahogy az lenni szokott (vö. Váratlan utazás, S02E02, A csókolózás művészete), amikor már hosszabb ideje írtam naplót, a testvéreim természetesen beleolvastak/elolvasták, ki is nevettek. Ez nem esett túl jól, így az addig összegyűlt füzeteket elraktam egy szekrény mélyére, és körülbelül tíz évig feléjük sem néztem. Ekkor történt, hogy költözködés miatt ki kellett pakolnom a szekrényt. Nagyszabású selejtezést terveztem, sok régi ruhától megszabadultam, a haszontalan kacatokat kidobtam. A gyerekkori naplóimat úgy égettem el, hogy előtte ki sem nyitottam azokat. Megvártam, míg minden lap hamuvá lesz a tűzön. Azt hiszem, csak ekkor nyugodtam meg teljesen. “Van-e összefüggés a naplóégetés és a blogindítás között, avagy Freud is büszke lenne rám” A teljes bejegyzés megtekintése