Fátyolmaszkok versenye VIII.

Ismét elérkezett az évnek az az időszaka, amikor a fátyolmaszkok a hűtőben laknak, és olyan jól tud esni a párolgásuk. A héten eddig Az ajtó volt az esti olvasmányom, már sokadjára. Most épp a haldokló uralkodó kendő borította arca miatt aktuális. Egyébként nehéz újraolvasnom Szabó Magdát: minél több mást olvasok, annál jobban látom az írástechnikai, szerkesztési hibáit, tehát a régi, kritikátlan rajongó nagyon is eltűnőben van már. Mindegy, ezek a maszkok viszont most meg fogják érdemelni a rajongást, helyezések osztogatásának nem is túl sok értelme van. 

Könnyes búcsú? VI.

Kivételesen nem is adok másik címet: egyszerű elfogyott-bejegyzés, sok ismerőssel. (De nem tudom megállni, hogy föl ne emlegessem a hold új ruháját a Gőgös Gúnár Gedeonból, amelyet képtelen volt megvarrni a rák, hiszen a hold alakja hétről hétre változott. Bár most kidobok pár flakont, majdnem ugyanennyi érkezett már a polcra az elmúlt napokban. Csak a változás állandó. Egyébként apa hozta szóba a mesét valamelyik nap, a menyasszony testvéremnek mondta, ki ne fogyjon az álomszép ruhájából.)