#Orfeusz #Eurüdiké

Úgy adódott, hogy megnézhettem a Vígszínház Házi Színpadán Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán #Orfeusz #Eurüdiké című kortárstánc-előadását. Az antik mitológiai történetet ismerem, de a tánc nyelve nem olyan ismerős számomra, mint a szavaké. A felkészülést így a Vígszínház honlapján kezdtem, de hazudnék, ha azt mondanám, ezek után pontosan tudtam, mire számíthatok. Nem valódi kritika következik, csak egy kis kedvcsináló.

#Orfeusz #Eurüdiké

Szombat este. Vígszínház. Művészbejáró. Lépcsőzés, fel a negyedik emeletre. Beléptetés egyesével. Egy nagyhangú hölgy intézi az ültetést. Az elkésőket megdorgálja: ez a Házi Színpad, itt pontosnak kell lenni. Igaza van, az előadást kontextusba helyező kisfilm már megy, miközben az utolsóként érkező nézők is leülnek. A nyaralós, minimalistán idilli képsorokat nézve is feltűnik, milyen gyakran érinti meg Eurüdiké a száját egy jellegzetes, simító mozdulattal, mintha “szájzárat” rajzolja magának. Ez a mozdulat előadás során többször visszatér. Apróság, mégis sokféle asszociációt előhív, hiszen egyrészt a mitológiai Orfeusz mestersége a szavakhoz kötődik, másrészt a táncelőadás során nyilvánvalóan egyetlen szó sem hangzik el, a némaságot semmi sem oldja, ahogy érzékelem, a nézők az előadás csúcspontjain még a lélegzetüket is visszafojtják.

Mert ez az előadás magával ragadó. Lendületes és lenyűgöző. A díszlet letisztult (fehér színpad fölött egyetlen light box, mely hol fehér, hol vörös fényt bocsát ki), így semmi sem tereli el a figyelmünket a két emberről, kidolgozott mozdulataikról, kifejező mimikájukról, mely nem marad észrevétlen egy ennyire intim térben, mint a Házi Színpad. Tetszenek a jelmezek, az előadás elején a jól szabott smart casual darabok, illetve az a fekete kezeslábas is, melyet Eurüdiké az Alvilágban viselt és amely talán a mai fehérneműtrendek alapján inspirálódva született.

Fontos szerepe van a tempónak. Kínzóan lassú, de szinkronban lévő mozdulatokkal indítanak a táncosok. A harmónia gyorsan szétesik, és úgy tűnik, Eurüdiké menekül Orfeusz elől. Az egyik legintenzívebb jelenetben Eurüdiké olyan ritmusban táncol az egyébként ekkor legdallamosabb zenére, amely Orfeusz számára követhetetlen, csak a kirekesztett megfigyelő szerepe jut neki a tér egyik sarkában. A “teljes elszakadás”, “meg nem értettség” és “páros magány” szókapcsolatokkal lehet talán lefordítani szavakra a mozdulatok jelentését.

Az előadás után sikerül néhány mondatot váltani az Eurüdikét táncoló Simkó Beatrixszal, aki elárulja, hogy a koreográfia szokatlanul hosszú idő, kilenc hónap alatt született meg. “Mint egy gyerek” – mondja Beatrix. Azt hiszem, azért működik annyira az előadás, azért rántja be azonnal a nézőt, mert az okos részleteken túl, mint a kisfilm, a zajzene, a díszlet, a jelmezek, valami nagyon személyeset és nagyon emberit lát a színpadon.

Bloglovinnal is követheted a blogot!

Advertisements

Kommentek

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s