Pillanatok | Vendégposzt

Ha egy kapu kinyílik… De vajon hol? Clara012 mesél nekünk, merre járt.PillanatokVendégposzt.jpgMég áprilisban megosztottam egy képet Instagramon a várva várt utazásomról, de az úti célt nem árultam el. Most erről a kalandról szeretnék Nektek mesélni, szóval figyelem, személyesebb bejegyzés következik, szépségápolást csak nyomokban tartalmaz. Egy hét történéseit nem tudom (és nem is akarom) belesűríteni egy bejegyzésbe, amúgy sem szeretnék útikönyvet írni, inkább a számomra kedves, megismételhetetlen pillanatokat fogom megosztani veletek a teljesség igénye nélkül.IMG_20180407_125331

Végre itt

Csajos buli volt ez az utazás, három másik lánnyal utaztam együtt. Mindenki kellően elfáradt mire megérkeztünk a szálláshoz, így Trip Advisoron megkerestük a legközelebbi éttermet és elmentünk vacsorázni. Egyébként egy olasz étterem volt, de ekkor már nem érdekelt egyikünket sem, hogy autentikus élményben legyen részünk, itt leszünk egy hétig, lesz még rá alkalom. Próbáltam emésztgetni, hogy tényleg itt vagyok, olyan hihetetlennek tűnt az egész. De hol is?

Room with a view

A legjobb kilátás a nappaliból nyílt, de az ágyból is látszott az Eiffel-torony. Elég távol volt és az alját nem lehetett látni, de ez nem számított. Lefekvés előtt és ébredés után ez volt az első dolog amit megláttam, ezek után lehet az embernek rossz napja? Szerintem nem. Úgy érzem, hogy ha egész életemben minden nap ezt látnám, akkor sem tudnám megunni, mivel kicsit mindig más. Változik az égbolt színe, a napsugár mindig más-más színben festi meg, ha köd van, sejtelmes kendőbe burkolózik, este pedig ragyog.

Meglepetések sora

Az érkezés másnapján Versailles-ba látogattunk el, amihez természetesen igénybe kellett vennünk a tömegközlekedést. Akadt egy kis problémánk a jegyvásárlással, nyilván rossz irányból próbálkoztunk, mivel kapukkal el volt zárva az út, amin csak a már megvásárolt jeggyel tudtunk volna átjutni. Odajött hozzánk egy aranyos, hajléktalan bácsi (akinek kutyája is volt <3) és ő tudta, melyik kapu nem működik, vagyis ki lehetett nyitni jegy nélkül is, elkísért minket a jegyvásárló pulthoz, aztán gyorsan tovább is állt, még a távolból integetett nekünk.

A vonaton ért minket a következő meglepetés, zenészek szálltak fel a mi kocsinkra és a következő megállóig szórakoztatták a népet. Persze a végén körbementek begyűjteni a jutalmat.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Most vagy soha

A versailles-i kastély kicsit alulmúlta az elvárásainkat, de a kert nagyon tetszett még virágok nélkül is. Elsétáltunk a Petite és Grand Trianon kastélyokhoz is. Legutolsó a Grand Trianon volt, ahova pont záráskor érkeztünk. Már épp csukta be az ajtót a jóképű egyenruhás “inas”, de mikor meglátott minket kitárta az ajtót és várta, hogy bemenjünk. Megtorpantunk, mivel tudtuk, hogy záróidő van és nem akartunk illetlenek lenni, erre a fiú édes francia akcentussal azt mondta: “It’s now or never”, vagyis most vagy soha. Azonnal beleszerettünk mind a négyen…

A kertben sétálgatva vettünk fagyit is, én pisztáciát és sós karamellát választottam. Megállapítottuk, hogy nagyon jó dolgunk van, hogy a szezon első fagyiját Versailles-ban ehetjük. Persze a macaront sem hagyhattuk ki, rózsa és narancsvirág volt az első párosom.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

La Dame de Fer

Mikor leszálltunk a buszról elkezdtük a térképet bújni, hogy merre is kell elindulni, majd egyikünk mondta, hogy nézzünk fel. Egy utca választott el minket attól, hogy teljes szépségében láthassuk, végigsuhantunk az úton és már itt is volt Ő, mesebeli élmény volt megpillantani. Egyébként minél közelebb értünk hozzá, nálam annál inkább elszállt a varázs, egyre inkább egy fémtoronynak láttam, azonban később sikerült újra beleszeretnem. Az első két emeletet sétálva tettük meg, ez 670 lépcső volt, ennyi sport után pedig kijárt a nasi, ezúttal Lenôtre jázmin és csoki ízű macaront ettem. A másik két szintet már csak lifttel lehetett megtenni, a sorban állás során láttam egy általános iskolás kislányt, aki az apukájával matekozott, hogy hasznosan teljen az idő, nagyon aranyosak voltak.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Musée de l’orangerie

Sokszor tátva maradt szám, amit eddig csak könyvekben vagy laptopon láttam az most itt volt előttem egy karnyújtásnyira. Az ovális szoba a vízililiomokkal mindenképp örök élmény lesz, de annyi szép festmény volt, hogy csak ezekből külön bejegyzést lehetne írni. Ami még ennél is jobban tetszett, az a gyerekszoba volt. A tárlat végén ide vissza tudtak vonulni a csoportok, voltak gyerekeknek szánt művészeti könyvek, papír és sok ceruza. Nem kell csodálkozni a franciák jó stílusérzékén, a kakaó mellett a a szépérzéket is magukba szürcsölik már gyerekként.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Sacre Coeur

Szintén nagyon emlékezetes pillanat volt, amikor a Sacre Coeur, vagyis Szent Szív Bazilika lábánál álltunk és letekintettünk a városra. A kilátás gyönyörű, az időjárás tökéletes volt. A bazilika hófehéren ragyogott a kék ég előtt, a szentély feletti Nagy Krisztus-mozaik pedig tényleg olyan hatást kelt, mintha Krisztus védelmezően a látogatókra borulna.

IMG_20180410_115540.jpg

Utána egy kis vásárlást iktattunk be, mindenkinek volt ötlete, milyen szuvenírt szeretett volna hazavinni. Egy bájos kis könyvesboltban megtaláltam A kis herceg lehető legszebb kiadását angol nyelven, ez az egyik kedvenc könyvem, így nem volt kérdés, hogy megvegyem-e. Emlékezetes maradt a Fragonard parfümüzlet is, nemcsak a fenséges illatok, hanem a szépséges dobozkák miatt is. Én ebbe a parfümbe szerettem bele, elsőre nem mertem megvenni, mivel bizonyos alapjegyek fejfájást okoznak és ez csak órákkal később derül ki, de a lányok voltak olyan kedves, hogy visszajöttek velem egy másik nap megvenni. A parfümvásárlást általában pár hétig hagyom érlelődni, így ez elhamarkodott volt magamhoz képest, de éreztem, hogy hiba lenne nem megvenni.

Kivilágított Eiffel-torony

Sötétedés után arany színű fénnyel világítják ki a hölgyet, erről már biztos mindenki látott képet, ami talán kevésbé ismert, az az, hogy minden órában 00 perctől 05-ig ezüstös fényben szikrázik. A kivilágítás nyáron hajnali 2-ig, máskor pedig hajnali 1-ig tart. Lenyűgöző látványt nyújt, minden este többször is megnéztem a nappaliból és mindig tátva maradt a szám. Az igazi varázslat az volt, amikor nem otthonról néztük, hanem elmentünk egy helyre ahonnan TÖKÉLETES volt a kilátás. Ezen kívül olyan szerencsém volt, hogy elcsíptem pár rendhagyó kivilágítást is. Bertrand Lavier művészeti projektje miatt a hagyományos időpontokon kívül random is kivilágították a tornyot. Így láthattam még napfény mellett az ezüstös szikrázást, majd utolsó ott töltött este során kicsit később feküdtem le és elcsíptem azt, amikor arany alapvilágítás nélkül csak az ezüstös csillogás látszott a koromfekete égbolt előtt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy csak nekem ragyog.

IMG_20180414_220219.jpg

Très chic és a bagett

A szokásos turistalátványosságok mellett szörnyen kíváncsi voltam a párizsi street fashionre és hétköznapi sminkre is. Általánosságban egyszerű, de jó minőségű és szabású ruhákat lehet látni, sokkal kevesebb a botrányosan előnytelen öltözet, na de ami különösen tetszett, az az, hogy a férfiaknak sikerült túljutnia a farmer-póló kombináción. A smink a ruhához hasonlóan egyszerű, teljes arcos sminket elvétve láttam (és lehet azok is turisták voltak), szépen ápolt, ragyogó bőr, természetes szemöldök, esetleg élénk ajkak. A táska mellett fontos kiegészítő volt még a bagett is, érthető mivel nagyon finom a többi péksüteményhez hasonlóan. Ami viszont engem zavart, hogy a bagettet csak félig takarta el a papírzacskó és így vitték haza. Engem őrületbe kergetne, hogy valami hozzáérhet a zsúfolt tömegközlekedésen.

Call me mademoiselle

Bonjour! Bonsoir! Au revoir! Pardon! Merci mademoiselle! Avagy hogyan érezheted magad hercegnőnek egyetlen szótól…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mesevilág

Az utolsó nap tökéletes befejezése volt az útnak. Egy cuki reggelizőétteremben kezdtük a napot, amit az Isten is instagrammozásra teremtett. Ezután megcsodáltuk a Sainte-Chapelle tarka ablakait, haraptunk egyet a Notre Dame tömjénfüstjéből, felmértük a sajtkínálatot, a napot pedig a Champs-Élysées-én zártuk. Nem akarom elaprózni a Diadalív jelentőségét, de olyan luxus L’Occitane üzletben jártunk, hogy Marcsinak inkább az utóbbiról áradoztam. (Igen, az üzleten belül volt egy sütiző, mindenből volt teszter, volt csap és papírtörlő is, igazi mennyország.)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A Párizsban töltött egy hét igazi kis kincses doboz a lelkemben, évekre elegendő élményeket tudhatok magaménak, nagyon hálás vagyok, hogy elutazhattam ide.  Remélem, még vissza fogok látogatni, látni akarom a versailles-i kertet virágba borulva, a szikrázó Eiffel-tornyot hóesésben, felfedezésre vár még jó néhány múzeum és régiség vásár is.


A Habos Kakaó követése: Bloglovinon Facebookon | Instagramon

Reklámok

Kommentek

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.