Áttelelés

Nem mentünk mi messzire, abszolút nem a világ végére, de nem is voltunk sokáig, csak nagyjából tizenkét óráig. (Ez lenne az eredeti Kodály-gyűjtés.) Bejegyzés két kirándulásról. És két kozmetikumról. Áttelelés.jpgElismerem, hogy időnként átesem a ló túloldalára ezekkel a messziről indító bevezetőkkel, de az ízlésemnek Valentin-napon is az felel meg jobban, hogy csak a “A teljes bejegyzés megtekintése” gomb után írjam le: igen, azzal mentem, akit szeretek, nem, nem volt ez mindig így, de remélem, ezután már mindig így lesz.

Két út

Akár a nagyváradi, akár a hortobágyi kirándulásunkra gondolok, mindkettőről az egyensúly jut eszembe: egyensúly (túl)szervezés és spontaneitás között. Megyünk, ha nem lesz nagyon hideg. Megyünk, ha nem esik az eső. Ha-ha. Csak menjünk. Egyszer esett, egyszer hideg volt (nekem), de sosem tudom meg, mennyire hatékonyan tartja melegen a reggel betöltött teát a termosz, ha nem adok neki esélyt, hogy bizonyítson. Telefonnal a kezemben navigálom a sofőrt, én, aki minden nap bejárt utcák nevét sem jegyzem meg, van előre letöltött térképünk is, ha nem működne a mobilnet, de az útdíjról mindketten megfeledkezünk. Nagyvárad főterén épp elbontják a karácsonyi vásár kellékeit, és hatalmas konténerekben áll a templomok előtt a szenteltvíz: az ortodox karácsony, illetve a görög- és római katolikus vízkereszt napján járunk a városban. Csodálkozom, hogy a vár nem nyújt igazi panorámát a városra, bár a szabadtéri színpad legfelső lépcsősoráról legalább az udvart belátni. A vár képzelt ura és úrnője ügyetlenül szelfizik, tényleg, mintha a középkorból ragadtunk volna itt. V-alakban húzó madarakat próbálok fotózni, nem sejtem, hogy két hét múlva ettől sokkal közelebb kerülök javarészt röpképtelen madarakhoz. Kávézót a cicák alapján választunk, az egyik hely velük reklámozza magát a Facebookon. Finom a kávé, de ha nem lenne finom, akkor is el lennénk bűvölve a hatalmas ősanyamacskától: a legkényelmesebb fotelben üldögél, mosakszik, lesifotósokat megszégyenítő ügyességgel cserkészem be, de mindig elfordítja a fejét. A simogatást nagylelkűen elfogadja.

Vízkereszt. Vagy amit akartok. Nagyváradon. #haboskakaoblog #travelspo #mik

A post shared by Habos Kakaó Blog (@haboskakaoblog) on

A Hortobágy mentőötlet, máshová készültünk, a pusztán kötünk ki. Vacog a fogam, míg a kilenc lyukat számolom, megvan-e mind, és eszembe jut a Für Elise meg a halgazdaságban dolgozó Jézus. Mi nem halakat keresünk, hanem madarakat. Nem lehet úgy végigmenni a kórházon, hogy legalább egy cseppnyit el ne komorodjunk: a sérült szárnyú madarakhoz épp etetési időben érkezünk, van, amelyik nem nyúl az ételhez, amíg figyeljük, mások már megszokták az idegeneket. Zavarba ejtő a gólyák látványa januárban, egy üvegfal van köztünk, ha nem lenne, megérinthetném a kinyújtott kezemmel a bekötött piros csőrt. Szerintem még állatkertben sem voltam ennyire közel madárhoz. Az udvaron röpde, kiképzés folyik villanypásztorokkal, hogy a sérült, de meggyógyított madár többé ne szálljon vezetékre. Holló röpdös az egyik ketrecben, furcsán mozog, azt írják róla, nem engedhető vissza a természetbe. Mennénk a következő ketrechez, de egy bácsihang utánunk kiált: Szevasz, Negró! Minek fordulnánk vissza, biztos nem nekünk szóltak, talán az egyik dolgozó így hívja a madarat. Megint szól. Hátrafordulok. Nincs mögöttünk senki. Vissza a ketrechez. És akkor kinyitja a csőrét. A holló. És azt mondja bácsihangon: Szevasz, Negró! Még keresem, hol a kamera vagy a mikrofon, ki fog mindjárt kijönni a kórházból és kinevetni, hogy jól átvertek minket, de közben én nevetem el magam. Micsoda közhely, még a nap is kisüt. Azt is megtaníthatták volna neki, hogy nevermore. Vagy soha már. Mert bár folyamatos a cserélődés, és bőven vannak sikertörténetek gyógyult és a természetbe visszaengedett madarakról, a park lakóinak egy része a saját érdekében már sosem engedhető szabadon.

hortobagy.jpg

Két kozmetikum

(A rend kedvéért megjegyzem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mert nem okoz gondot, ha alkalmanként illatos, szulfátos tusfürdővel mosakszom, vagy parfüm van a testápolómban. Mivel ez nem tesztbejegyzés, a további INCI-elemzéstől eltekintek.) Az illatosítás, azt hiszem, sokunknak guilty pleasure, ha testre való kozmetikumokról van szó. Persze furcsa paradoxon ez, hiszen úgy tűnik, mintha jutalomként tekintenék egy olyan összetevőre, amely a bőr számára haszontalan. Nyáron valahogy könnyebb mellőzni a parfümös tusfürdőket, és testápolóra is ritkábban vágyom. A tél más. A karácsonyra kapott The Body Shop sheás testvaj és rózsás tusfürdő az illatával segít áttelelni.

the body shop.jpg

A testvaj illata a füstösségével, száraz fásságával a hideg évszakban esik a legjobban, nem tudom elképzelni, hogy nyáron magamra kenjem. (Nem is spórolok vele, mikor használom, mert nem szeretném, hogy megromoljon.) Sűrű, krémes, a test melegétől lágyuló állaga gazdag hidratálást ígér, meg is adja. Körbeölel, akár egy puha takaró. Mindig sokkal égetőbbnek érzem egy majdani kandalló szükségességét, ha ezt használom. Lehetne most az a majdan?

A tusfürdő rózsaillata szerintem a frissebb, kevésbé “dús” rózsák közül való. Érzek benne valami nyers csípősséget, a zöld, még zárt rózsabimbó illatát. Egyszer régen az összes rózsabimbó zöld csészeleveleit lehúzgáltam otthon a kertben, mert türelmetlenül látni szerettem volna a virágokat, és segíteni akartam nekik kinyílni. Nyilván közrejátszott a dologban egy meséskönyv, én is olyan kislány voltam, aki időnként tündérnek képzelte magát, alkalmasint virágtündérnek.

Áttelelünk lassan, mint a rózsák a kertben.


A Habos Kakaó követése: Bloglovinon Facebookon | Instagramon | BlogGyűjtőn

Reklámok

Áttelelés” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon szeretem a személyes bejegyzéseid olvasni. Nem mintha a többit nem, de nagyon át tudom élni azokat az élményeket amit így megosztasz. Átjön a hangulat, a nyugalom, és az örömök. Tetszik. 🙂

    Kedvelik 1 személy

    1. Szeretném az írásban is megtalálni az egyensúlyt, hogy ne legyen too much information érzése az olvasónak, én se érezzem magam kényelmetlenül, mégis többről szóljon, mint egy krémről, amelyet szívesen használok. Nagyon örülök, hogy ez most sikerült, és köszönöm a visszajelzésed 🙂

      Kedvelés

Kommentek

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s