Egy kimondhatatlan hely – Lengyelországi élménybeszámoló | Vendégposzt

Amikor Clara012 beavatott, hogy nyáron Lengyelországba utazik, azt mondta, ne is kérjem, hogy megmondja a város nevét, nem tudja kiejteni. Ezért végig úgy gondoltam rá, hogy egy kimondhatatlan nevű helyen tartózkodik. “Elég nehéz azt összefoglalni, hogy mi történt egy hónap alatt, nem mondhatom azt, hogy feje tetejére állt az életem: nem lovagoltam elefánton, nem búvárkodtam, nem szaunáztam meztelenül, szóval semmi olyat nem csináltam amire itthon ne lenne lehetőségem, de azért visszafogottan és csendesen olyan emlékeket és tapasztalatokat szereztem, amelyek nekem nagyon értékesek.” Kell ettől szebb ajánló?

Egy kimondhatatlan helyVendégposzt

Ahogy korábban írtam az utazóneszesszeres bejegyzésemben, Lengyelországban töltöttem egy hónapot. Augusztus elsején utaztam Debrecenből Budapestre vonattal, majd Budapestről Varsóba repülővel, végül pedig ismét vonattal Bydgoszczig, ahol a gyakorlatomat töltöttem.  Egy hónappal az utazásom előtt már tudtam, hogy pontosan melyik városba kell majd mennem, így persze jó előre fel tudtam készülni az időjárásra. Nos, rólam azt tudni kell, hogy utálom a kánikulát, az égető napsütést, de egyébként fázós is vagyok, szóval azt szoktam mondani, hogy nekem az esős nyár és a napsütéses tél az ideális. Nagyon örültem, mikor láttam, hogy augusztusban az idő 20-30 fok közötti és számíthatok esőre is. Mintha csak az én kedvemre szabták volna! Az utazásom napján embertelenül meleg volt, de szerencsére a magyar vonaton működött a légkondi és persze a repülőn is. De Varsóban ugyanolyan kánikula várt, mint itthon. A vonatutam Bydgoszczig borzasztóan telt: 3,5 óra a forró vonatkabinban felért 3,5 órás szaunázással. Kicsit csalódott is voltam, nem erre számítottam, de szerencsére este nagy vihar kerekedett, az idő lehűlt, és utána egész hónapban hozta azt a formát, amit vártam.

IMG_20170819_122946.jpgElég nehéz azt összefoglalni, hogy mi történt egy hónap alatt, nem mondhatom azt, hogy feje tetejére állt az életem: nem lovagoltam elefánton, nem búvárkodtam, nem szaunáztam meztelenül, szóval semmi olyat nem csináltam amire itthon ne lenne lehetőségem, de azért visszafogottan és csendesen olyan emlékeket és tapasztalatokat szereztem, amelyek nekem nagyon értékesek. Rajtam kívül 9 cserediák volt, 2 Indonéziából, 2 Horvátországból, ezen kívül 1-1 ember Török-, Orosz-, Spanyolországból, Portugáliából és Lettországból. Hazudnék, ha azt írnám, hogy imádtam együtt lenni 9 idegen emberrel, introvertált vagyok elég erősen, így nekem ez volt a legnehezebb az egész hónapban. Annak ellenére, hogy mindenkit megkedveltem és senkiről se tudnék rosszat mondani, nekem ennyi nem elég ahhoz, hogy összebarátkozzak valakivel, főleg nem ennyi emberrel egyszerre, így az utolsó héten is idegenként tekintettem mindenkire, egyszerűen csak picit többet tudtam róluk. Ez azért a programokra is rányomta a bélyegét, mivel, ha nem érzem kényelmesen magam egy szituációban, akkor nem tudom átadni teljesen a személyiségem, így csak egy kevésbé érdekes és vicces verziómat ismerték meg. Számomra az is nehéz volt, hogy kevés kivételtől eltekintve minden délután adódott valami közös program, ami nekem eszméletlenül fárasztó mentálisan. Sokszor úgy éreztem, hogy semmi időm nem marad magamra és arra, hogy feltöltődjek. Szerintem, ha itthon a közeli barátaimmal kellene lennem minden délután, az is sok lenne… Nem újdonság, de mindig meglepődök, hogy sokan mennyire igénylik mások társaságát, hogy unatkoznak, ha egyedül kell lenni. Nekem az egyedüllétre olyan szükségem van, mint a levegőre.

Bydgoszcz

Maga a város nagyon kellemes hangulatú, Debrecentől nagyobb, de azért sétálással még el lehetett boldogulni. Meglepően sok a park, ez nagyon tetszett, szerintem nagyon feldobja a városképet. Az egyik parkban minden szombat délután komolyzenei koncertet adtak, amire elég nagy volt az érdeklődés.

IMG_20170802_170923.jpg

Egyik szombaton ellátogattunk a Myślęcinek nevű hatalmas parkba. Több apró tavacska, csend és nagyon szép kilátás, talán így tudnám összefoglalni. A park mellett van az állatkert, nem annyira különleges, de mint mondtam, nem egy nagy városról van szó, így nem is számítottam többre. Az állatkerten belül a kacsák, hattyúk és pávák szabadon mozoghattak, aminek az lett a vége, hogy a gofristand mellett lévő tavon uralkodó hattyú zaklatta a vendégeket, akiknél gofri volt. Andersen ilyenről nem írt… myslencynek.jpgSzintén nagyon tetszett, hogy Bydgoszcz a Brda folyó mentén épült, ami a főtér közelében szelte ketté a várost, így nagyon szép volt a kilátás fagyizás, sétálás, vacsorázás közben. A városnak van egy Mill Island nevű része, ahol rengeteg étterem és bár van, mikor elsőnek látogattunk el ide, mindenkinek Velence jutott az eszébe, a kép láttán szerintem értitek, hogy miért.

mill island.jpgIMG_20170807_171454.jpgA második legjobb program a papagájház volt. Itt szabadon élnek a madarak, lehetett közöttük sétálni, rászálltak a karodra (rosszabb esetben a fejedre), madárcsemegével lehetett őket etetni stb. A madarak meglepően ijesztőek közelről. A nagy méretű, színes papagájok hangosak és agresszívek voltak, így őket messze elkerültem. A közepes méretűek sokkal cukibbak voltak, kivéve azt a pár példányt, akik megpróbálták ellopni valakinek a tárcáját, vagy el akarták rágni a táskának a pántját. Közös programok közül a kedvencem egyértelműen az escape room volt, itthon is elérhetőek már ilyen csoportjátékok, de még sosem vettem részt rajta. A mi játékunk alaptörténete az volt, hogy bementünk egy elhagyatott házba, mivel sikoltást hallottunk, és nem sokkal utána kettéváltunk, így két külön szobába kerültünk és így meg kellett találni az egymáshoz vezető utat és ki kellett szabadulni 60 perc alatt. Szerencsére túléltük, maradt még pár percünk, órákig erről beszéltünk utána, mindenki nagyon élvezte. Én még a sötétben is félek, de ennek hála a tolerancia küszöböm sokat emelkedett. Ha már a félelmeimnél tartok, akkor el kell mesélnem azt is, hogy este a város tele volt hatalmas pókokkal és ez nem túlzás. Persze nem tarantula méretűek voltak, de itthon a városban nem szoktam látni ekkora pókokat és főleg nem ennyit. Most már az itthoni pókoktól is kevésbé félek. 😀

Poznan

poznan.jpgÁtlátogattunk Poznanba, amit a templomok városának hívnak. Ezt meg tudom erősíteni, mivel mire elsétáltunk a három kiszemelt templomhoz,  útközben láttunk még vagy tízet. Megkóstoltuk St. Martin croissantját, ami ISTENI volt csupa nagy betűvel. Darált dióval, mandulával, kandírozott naranccsal és mazsolával töltött finomság cukormázzal leöntve, diódarabokkal a tetején. Édes, de nem gejl, ropogós, de nem száraz, laktató, de nem túl sok. A kirándulást úgy zártuk, hogy elsétáltunk egy parkba, ahol ittunk finom lengyel sört, volt zene, volt szivárvány, szép kilátás, minden, ami egy tökéletes délutánhoz kell.

poznan3.jpgA kirándulás hevében persze elfelejtettem bekenni a lábfejem fényvédővel és 23 év alatt először lebarnultam. Aki nem ismer régóta, nem tudja elképzelni, hogy ez milyen nagy szó: sosem barnultam, hanem mindig égtem, ha nem volt rajtam fényvédő, majd a bőröm lehámlott és ugyanolyan fehér maradt. És most először lett egy kis színe a lábfejemnek! Azért barnának nem mondanám, de határozottan sötétebb, mint a testem bármely része.

Torun

A másik egynapos kirándulásunkon Torunba utaztunk. A városnézés után elmentünk a mézeskalács múzeumba, ahol készíthettünk hagyományos toruni mézeskalácsot. Én úgy vártam ezt a programot, mint egy gyerek, előző nap izgatottan újságoltam el szüleimnek és barátaimnak, hogy hova is fogok menni. A múzeumban előadtak egy jópofa színjátékot, ahol megismertették velünk a mézeskalácssütés menetét, összetevőit és történetét, majd utána mindenki elfoglalt egy helyet a berendezett asztaloknál. Az előre gyártott tésztát kinyújtottuk, rápréseltük a mintát, majd körbevágtuk. A sütés közös tepsiken történt és nem volt semmiféle jelzés, hogy melyik süti kié. Sajnos az enyémet valaki elvitte – mivel a sorban én voltam az utolsó – és kaptam helyette egy csúnyát. A kelleténél jobban megviselt, de nem tehetek róla, gyerek vagyok, ha mézeskalácsról van szó.

torun.jpgA fő ok, ami miatt Torunba látogattunk, az a Bella Skyway Festival volt, erről még Instára is tettem fel képet. A városban több fényinstallációt is építettek, de a fő attrakciónak a sétálóutca feletti, fényekből épített kapusor számított, amely az utca belvárosi részén egy templomban végződött. Az aláfestő zene ütemére változtatták a kivilágítását, káprázatos látványt nyújtott, szerintem ez volt a legjobb esti programunk. A többi fényinstalláció kevésbé sikerült különlegesre: kivilágított szökőkút, ami szintén zenére változtatta a koreográfiát, épületre vetített videó, fehér krepp-papír virágok, amik életre keltek az UV fény alatt. Ezeken kívül sokkal több installáció volt még, de azokhoz nem tudtunk ellátogatni, mivel el kellett érni az utolsó vonatot.

Gasztronómia

IMG-20170823-WA0014.jpgAz általam kóstolt lengyel ételek közül egyedül a pierogi ízlett. Mivel volt ebédjegyünk a menzára, mindig ilyet rendeltem, ha más nem tetszett. Négyféle töltelék közül választhattunk: darált hús, spenót, savanyú káposzta vagy túró, az utolsó gyakorlatilag olyan volt, mint egy rosszul elkészített túrógombóc. A többi étel nem kifejezetten lopta be magát a szívembe, persze menzán kóstoltam sok dolgot először és utoljára, így az lett volna fair, ha étteremben is megkóstoltam volna őket. Ételek közül a legfájóbb pont egyértelműen a leves volt, szerintem ötcsillagos étteremben is kóstolhattam volna a savanyúuborka-levest, az sem segített volna rajta… Az édességek terén más a helyzet, finom a folyós közepű tejkaramella és a ptasie mleczko (csokival bevont mályvacukor). A legjobban sikerült vacsoránk az volt, amikor mindenki főzött valamit, ami a saját országából származik. Az indonézek által tálalt étel volt a legmeglepőbb mindenki számára: párolt zöldség, rizs, szárított hús, főtt tojás és földimogyoró szósz, amely elsőnek édes volt, majd citrusos, majd csípős. Hogy ne húzzam le ennyire a lengyel konyhát, elmondom, hogy ezen a vacsorán kóstoltam házi készítésű céklalevest (a forró, karácsonyi verziót, nem azt, amit hidegen tálalnak) és házi sütiket, mind nagyon finom volt. A portugál lány hozott otthonról portói bort és különleges érett sajtot, ami olyan lágy volt, hogy késsel lehetett kenni. Igen markáns íze volt, a lány elmondása szerint nem mindenki tudja értékelni az ő otthonában sem. Rengeteg étel készült (a képen nincs rajta minden fogás) és ugyan keveset ettünk egy-egy fogásból, így is mindenki pukkadásig jóllakott.

Varsó

IMG_20170828_202532.jpgA gyakorlatom letöltése után nem repültem egyből haza, hanem három éjszakát Varsóban töltöttem. Nagyon élveztem ezt a 2,5 napot, főleg azért, mert hosszú idő után újra egyedül lehettem, nem kellett máshoz alkalmazkodnom. Vasárnap délután nem mentem semmilyen tipikus turistahelyre, hanem csak sétáltam egyet a belvárosban, bementem a „plázába”, ami zavaróan nagy és rossz elrendezésű volt, bár biztosan hozzá lehetne szokni. Másnap ellátogattam a Wilanów kastélyba, amihez egy hatalmas kert is tartozott. Nem tudom, melyiket élveztem jobban, azt, hogy megcsodálhattam élőben a gyönyörű barokk belső teret vagy azt, hogy ilyen szép kertben sétálhattam.

wilanow.jpgpalace.jpg

Keddre több programot sűrítettem be, megnéztem több szobrot, emlékművet. Elsétáltam az óvárosba, ahol többek között megcsodálhattam a királyi kastélyt is. Itt az alagsorban vetítettek három pár perces filmet, az első a kastélytörténetéről szólt, a következő a II. világháború alatti lerombolásáról, az utolsó pedig az újraépítéséről szólt. Először nem lelkesedtem különösebben a filmekért, de utólag nagyon örültem, hogy megnéztem őket. Egyrészt azért, mert nagyon igényesen elkészített filmek voltak, másrészt nagyon érdekes és megható története van a kastélynak, ami sokat hozzátett az élményhez. Külön öröm, hogy az alagsorban sok kép között kiállítottak két Rembrandt-festményt is.

lazienki.jpg

 

Az itt töltött időmet a Lazienki Parkban zártam. Akár egy egész nap sem lett volna sok, de nekem csak pár órám volt, így csak egy kis részét jártam be. Volt itt Chopin-szobor, Liszt Ferenc-mellszobor, kastély és sok barátságos kacsa és mókus. Kellemesen elfáradtam mindkét napon, nagyon sokat sétáltam, bár fel sem tűnt, mennyire fáradt már a lábam, mivel túlságosan lekötöttek a látnivalók. Nehéz kedvencet választanom Varsóból, mivel a gyönyörű parkok és a kastélyok egyformán maradandó emlékek lesznek, de a hangulat miatt talán a Wilanów kastélyt választanám. Miután kigyönyörködtem magam a pazar arany és pasztell díszítésben, pihentethettem a szemem zöldellő kertben.

Elég hosszú bejegyzés lett, ha valaki végigolvasta, akkor remélem, talált benne olyan dolgot, ami miatt megérte kitartani. Persze nem jöttem haza üres kézzel, meg fogom mutatni a lengyel zsákmányt is. Abban a bejegyzésben szó esik majd arról, milyen a felhozatal az ottani drogériákban. Annyit elárulok előre, hogy én néha sárgultam az irigységtől.

 

Reklámok

Egy kimondhatatlan hely – Lengyelországi élménybeszámoló | Vendégposzt” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Nagyon jó hónap lehetett, a nehèzségekkel együtt. A kèpek alapján gyönyörű helyeken jártatok. Így belegondolva, bár izgalmas dolig új emberekkel találkozni, de el tudom hinni, hogy minden nap vmi program, az azért fàrasztó, és vágytàl egy kis magányra (én sem vagyok egy társaság közepe-típus, és időnkènt szeretek/nék egyedül lenni, szükség van rá).
    Kívàncsi vagyok az ottani drogériás élmènyekre és termékekre is 🙂

    Kedvelik 1 személy

    1. Köszönöm, hogy elolvastad 🙂 Nagyon jól éreztem magam, nem vagyok “strandolós” típus, szóval nekem ilyen az ideális nyaralás. Remélem még lesz lehetőségem újra ellátogtani, akkor Gdanskba és Krakkóba mennék.

      Kedvelés

  2. Érdekes bejegyzés lett, nagyon szép helyeken jártál.:) Én biztos megmakkantam volna, ha ennyi ideig együtt kell lennem kilenc emberrel – én is introvertált vagyok, igénylem az egyedüllétet, és inkább kisebb csoportokban érzem jól magam, 2-4 emberrel, mintsem ennyivel -, nem lehetett egyszerű.
    Azt a croissant-t különösen megirigyeltem.:)
    A beauty vonalas-drogériás postot kíváncsian várom.

    Ui.: debreceni vagy? Nekem óriási sokk volt, amikor a Széchenyin és a színház mellett végig kivágták a fákat, és tök jó, hogy a mögötte lévő parkot felújították, csak egy szem árnyék nincs ott…

    Kedvelik 1 személy

    1. Köszönöm szépen, hogy elolvastad 🙂 Aki nem introvertált az nem érzi át milyen teher tud lenni más társasága. A poén az egészben az, hogy én egyedül voltam a koliszobában, míg a többiek kettesével és így is rosszul viseltem, ha lett volna szobatársam nem tudom hogy bírtam volna ki. A croissant olyan jó volt, hogy én is irigylem a múltbéli magamtól 😀 de majd keresek receptet, aztán ha hasonlít még lehet a blogon is elő fog kerülni. A másik bejegyzést ma este fejezem be, így hamarosan az is olvasható lesz 🙂
      És igen debreceni vagyok, átérzem a fájdalmat, de a milkós utcán is szép írtást csináltak pár éve… Nagyon irigylem a lengyel parkokat 😦

      Kedvelés

      1. Jó volt olvasni.:) Az emberek úgy általában furának találják az introvertáltakat (mostanában divatos téma, sajnos a legtöbb cikk alapján csodabogárnak tűnünk). Nem tudom, ismered-e Susan Cain könyvét, a Csendet, jó kis olvasmány a témáról.
        Legalább esténként volt egy kis én-időd. Többször eszembe jutott, milyen “fantasztikus” lehet ketten-négyen lakni egy pici koliszobában…
        A Miklós utcán “szerencsére” régen jártam. A képeid alapján gyönyörűek a lengyel városok, ahol jártál, jó lenne, ha Debrecen is ebbe, és nem az ipari disztópia irányába haladna…

        Kedvelik 1 személy

        1. Igen ertem mirol beszelsz, bar egyre kevesbe tud érdekelni, hogy ki mit gondol 😀
          Koszonom a konyvajanlot! Felirom a listamba.
          Azert a foteren is milyen jol jonne par fa, foleg nyaron. Utalok ott vegigsetalni.

          Kedvelés

            1. Igen 🙂 egyebkent Bydgoszczban volt egy allando vizpermet fujo allvany. Nyilvan hidegben nem uzemelt, de meleg idoben szakaszosan mindig ment. Ez is jol tud esni.

              Kedvelés

Kommentek

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s