Festett önbizalom – Viszonyom a sminkeléshez 40 °C körül

Arra, hogy az elmesélt történetek sosem fekete-fehérek, és mennyi múlik azon, ki, hol, kinek és milyen körülmények között mesél, Janikovszky Évának A lemez két oldala című “szöveggyűjteménye” döbbentett rá először, még nagyon régen. Kiemel és elrejt, szebbé tesz, izgalmasságot csempész a megjelenésbe, ápoltságérzetet ad. Lefolyik, összecsomósodik, beleül a pórusokba, átfénylik, eltűnik, fölösleges. Ugye, nagyjából inkább a második verziót követve szoktunk gondolkodni a sminkelésről nyáron?

Megjegyezheted, hogy kicsit feltűnően igyekszem kimaxolni a kánikulasminkek témájában rejlő lehetőséget a blogolás szempontjából, csakhogy most nem magát az elkészült sminket és a felhasznált termékeket szeretném középpontba állítani (bár ezekről is lesz szó), inkább a sminkeléshez való viszonyomat.

Általánosságok

• Gyakran érzem úgy, amikor belenézek a tükörbe, hogy nincsenek színeim, illetve ami van, az rossz helyre került: kékeslilaság, a szemem alatt. Eddig egész évben a korrektorok bűvöletében éltem, évszaktól függetlenül, de néhány napja valahogy nem zavar annyira a látvány. Továbbra sem látom szépnek a karikákat, de most egyszerűen nem érdekel annyira, hogy ott vannak, és sokkal kevesebb korrektort használok.
• A bőröm valamennyire mindig kifényesedik, akár van rajtam fényvédő, akár nincs, akár van rajtam púder, akár nincs. Lehet, hogy túl sok koreai promóképet láttam már a dewy bőrről, nem tudom, de ez, vagyis a tartós mattság is egy olyan pontja a sminkelésnek, amely amatőr, olajos bőrű felhasználóként érdekel ugyan, de nem hajszolom folyton.
• A sminkelés összességében egy olyan pontja a napnak, amelyet nagyon élvezek. Mindegy, mennyi időm van rá. Bár részben befolyásolnak a trendek, több-kevesebb sikerrel mindig azt próbálom beépíteni, ami jól is mutat rajtam. Szeretem a kísérletezést, szeretem megtalálni a kedvenc kombinációkat, szeretem, hogy a végén a saját arcom szebb verzióját látom a tükörben.

Speciális körülmények

• Megérkezett tesztelésre egy koreai hidratáló, a Juicyful Vitalizer Tone-Up Cream, és bár írok majd róla részletesebben, a két fő tulajdonságát már most elárulhatom: 1. enyhe fehér fátylat hagy a bőrön; 2. gondolom, a szilikonok miatt nagyon szépen kiegyenlíti a bőrfelszínt, a pórusaim kevésbé látszódnak, és a krém e primerszerű tulajdonságait a fényvédő alatt is megtartja. Ezért mostanában ez a reggeli hidratálóm.
• A bal felső szemhéjamon árpa alakult ki, és amíg gyógyul, eszem ágában sincs festeni a szemem, vagy a környékét.

Miért döntök a smink mellett még közel 40 °C-ban is?

• Azért, mert bár mostanában szépnek látom a bőröm, a Juicyful krém és a Bioderma LEB fényvédő együtt már túl feltűnő és túl fényes fehér réteget hagy rajta. Ráadásul a mattításban a Rimmel Stay Matte-től sokkal jobban jeleskedő új Innisfree No-Sebum ásványi púderem is fehérít egy kicsit, úgyhogy egy kis bronzosítót mindenképp fölviszek az arccsontom alá és a hajvonalamhoz.
• Azért, mert most vannak az eszközeim és ötleteim a legminimalistább, leginkább no makeup jellegű sminkekhez is.
• Azért, mert boldoggá tesz az a kis pepecselés, az a pár perc, amelyet ezzel töltök, és az sem zavar, ha más nem látja a különbséget a festetlen és a festett arcom között. Hiszen a smink a magam örömére készül.
• Azért, mert egyszerűen magabiztosabbnak érzem magam tőle. Akkor is, ha nem takartam el a karikáimat. Akkor is, ha továbbra is láthatatlanok a szempilláim és vörös a szemhéjam.

Egy példa

Kivételesen tehát a hidratálókrém és a fényvédő is helyet kapott a sminkkellékeket összegző fotón, hiszen most ezek képezték a smink bázisát. Pirosítóként az Yves Rocher rúzsomból vittem föl egy keveset az almácskákra az ujjaimmal – ez szinte beleolvadt a fényvédős alapba. Az arcomat lepúdereztem az Innisfree No-Sebum púderrel, és ugyanazzal a Real Techniques ecsettel, amellyel púdereztem, fölvittem az Essence Luminous Matt bronzosítót is. A szemöldököm átszaladtam a Catrice Eyebrow Fillerrel, a szememet pedig békén hagytam. A pirosítóként használt rúzst az ujjaimmal fölütögettem az ajkaimra is. Azt, hogy a “smink” ilyen finom, rózsaszínes tónusú legyen, a körmöm aktuális színe ihlette: a Catrice régi, Ultimate vonalából az 57-es Karl Says Trés Chic árnyalatot nagyon szeretem idén nyáron. (A lakk maga alap- és fedőlakkal sem túl tartós, de a szín szép.)

Szeretnék valami frappáns befejezést írni arról, hogy bár a két kép között alig látszik különbség, ez nem azt jelenti, hogy én nem éreztem a különbséget. De tudom, hogy akik egyébként sem sminkelik magukat, nemhogy negyven fokban, azokat nem fogom – és nem is akarom – meggyőzni a sminkelés előnyeiről. Akik pedig sokkal komolyabban sminkelik magukat a mindennapokban, mint én, azok jót mosolyoghatnak az egész poszton. De lehet, hogy hozzám hasonlóan neked is jobb érzés nem teljesen csupasz arccal kilépni otthonról, még a legnagyobb hőségben is.

Ha tetszett, amit olvastál, Bloglovinnal is követheted a blogot!

A Habos Kakaó Facebook-oldalát itt találod.