Két generáció

Nem vagyok geek. Szeretem, ha a technikai újdonságok megkönnyítik az életemet, de nem követem különösebben figyelemmel a fejlesztéseket. Butatelefonom van. Addig, amíg működik, nem is fogom lecserélni. (Nem tudom, ez minimalizmusnak számít-e, de én szeretem azt hinni, hogy igen.) Öt évvel ezelőtt vettem az első laptopomat. Ezzel a bejegyzéssel elbúcsúzom tőle. 

Két generáció

Párbeszédek

– Szerintem itt az ideje, hogy lecseréld ezt a laptopot: ősöreg a vinyója, lassú, szenvedés vele a munka.

– Azt akarod, hogy éhen haljak? Gondolj a Szívek szállodájára! Míg betölt a Windows, megreggelizek. Mi lenne velem egy gyors laptop mellett? Nem reggeliznék?

Az utalás feloldása itt található: Szívek szállodája, S01E02, 37:05-37:35.

Az öcsém geek. Érdeklik az újdonságok, mindig a legjobbra, leggyorsabbra, legleglegre vágyik. A tőle tanácsot kérőknek is így ajánl kütyüt. Szerinte hosszú távon csak ez fizetődik ki, hiszen ha megveszem a keretemből kitelő legjobbat, nagyobb esély van rá, hogy néhány évig problémamentesen használhatom, mint akkor, ha már eleve elavultabb technikát vásárolok. Öt évvel ezelőtt az első laptopom megvásárlását, egy fehér, 10,1″-os Acer Aspire One-ét ezért jó szándékú kétkedéssel figyelte. Az én igényem annyi volt, hogy legyen egy könnyű, kompakt darabom a mindennapokhoz. Írni-olvasni. Netezni, filmezni. Vásárolni. A kisgépem, ahogy hívom, elfér egy válltáskában. Elfér a konyhapulton, főzés közben. Többórás vonatutakat tettünk meg, és az a pici akkumulátor sosem hagyott cserben. A Habos Kakaót is ezen kezdtem írni. Boldogok voltunk együtt.

Persze az utolsó év már nem volt problémamentes. A kisgépem egyre lassabbá vált, de hűséges maradt, csak jelezte, hogy már nem fogja sokáig bírni. Értettem a jeleket. Félretettem a pénzt egy új darabra, de nem kezdtem el keresgélni. Képtelen voltam rá. Még akkor is, amikor néhány hete először kellett megtapasztalnom, milyen a kék halál. Akkor kértem segítséget az öcsémtől, amikor a múlt héten egy napon már csak csökkentett módban volt hajlandó elindulni szegény kisgépem.

IMG_20170327_165149

Az események innentől kezdve felgyorsultak. Miközben egy hordozható winchesterre mentettem az adatokat a kisgépemről, furcsa párbeszédeket folytattunk az öcsémmel.

– Ez a laptop a maga kategóriájában nagyon menő: a HDD mellett SSD is van benne, full HD a kijelzője, jó a processzora és a videókártyája is. A helyedben még a héten megvenném.

– Csak kékben lehet kapni? És miért ilyen hatalmas a kijelzője?

[…]

– Szerinted őrült vagyok, hogy hajlandó vagyok hétezer forinttal többet fizetni ugyanazért azért a laptopért, amelyet ajánlottál, csak nem kékben, hanem fehérben, és azonnali átvétellel, úgy, hogy egyébként még egy új laptoptáskát is vennem kell?

[…]

– Megvettem a fehéret.

– Ebben az esetben engedd meg, hogy kifejezzem szívből jövő, legőszintébb jókívánságaimat!

– Köszönöm! Én még a gyászfázisban vagyok. És nagyon rosszulesett ennyi pénzt kiadni.

– Hát igen, ha belegondolsz, hogy mennyi ruhát meg cipőt vehettél volna belőle…

– Az nem számít, most amúgy is kapszulagardróbozok.

Az újabb generáció

Az új laptopom is Acer Aspire, E15. Ezt már nem hívhatom kisgépnek. 15,6″-os, több mint két kiló. Rengeteg változást hozott magával. Nem mondom, hogy nehéz megszokni, hiszen gyors, megbízható, stabil. De még barátkoznom kell vele. Mindenesetre ajánlom neki, hogy legalább öt évet lehúzzon velem. A kisgépemmel pedig szép korszakot zártunk együtt, az öcsém szerint örülhetek, hogy ennyit is kibírt, és mivel nem váratlanul hagyott cserben, békességben válhatunk el. Még nem döntöttem el, mi legyen a sorsa. Talán rendbe lehet még annyira hozni, hogy utazós-szaladgálós, tartalék darab legyen belőle. De a mindennapokban már az újat használom.

IMG_20170327_165149

Kedved Olvasó, két dologra szeretnélek megkérni.

  1. Ha használsz/használtál ilyen (Acer Aspire E15 E5-575G-520Z) laptopot, és nem szereted/nem szeretted, még ne írd meg nekem. Tudom, hogy ez struccmagatartás, de szeretném megkönnyíteni a barátkozást. Majd, ha már teljesen a szívemhez nőtt az új laptop, úgyis immúnis leszek a negatív kritikákra.
  2. Néhány hétig ne ajánlj semmilyen csodakozmetikumot, kérlek, ne fájdítsd a szívem! Épp elég volt átélni a Geek & Gorgeous debütálását ebben a lelkiállapotban, megcsappant büdzsével.

Ha tetszett, amit olvastál, Bloglovinnal is követheted a blogot!

A Habos Kakaó Facebook-oldalát itt találod.

 

 

Reklámok

Két generáció” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Aranyos lett ez a bejegyzés.:) Hasonlóan viszonyulok a gépekhez, bár az okostelefont kedvelem, megkönnyebbülés volt átváltani egy idegesítő verzióról.
    Az én gépem is lassan ötéves, kicsit lassú, de harmonikus kapcsolatban élünk. Kb. akkora, mint a kisgéped, és piros. Amikor anno megláttam a Media Marktban, ellenálltam, hogy megvegyem, hiszen nem tudtam, mennyire számít jónak, megbízhatónak. Felhívtam az értő ismeretségemet, és nagyon megkönnyebbültem, amikor J. azt mondta, az Asus jó. Miután mindent felrakott rá, megdicsérte, hogy jó kis gép. Előtte asztali gépem volt, amit a végén már kínszenvedés volt használni, ezt meg bárhová vihettem magammal. A páromnak böhöm nagy, mázsás gépe van, ezután se szeretnék akkorát, hiába nagy a kijelzője.
    Sok boldogságot neked és az új gépnek!:)
    A Geek&Georgeus engem is szíven ütött, főleg, hogy a Cosrx BHA-ból még milyen sok van itthon. De ha elfogy a PC deluxe AHA, akkor lehet, hogy…:))

    Kedvelés

    1. Nagyon vagány lehet egy piros laptop is!
      A Geek&Gorgeous-t kicsit a hajánál fogva rángattam bele a posztba, de gondoltam, a keretes szerkezetű kompozícióhoz pont jó lesz. 😀
      A COSRX BHA nekem már nagyon a végét járja, szerencsére. Nyáron valami ettől is kíméletesebbet szeretnék majd használni.

      Kedvelés

  2. Óh igen, az ember lánya műszaki kütyükhöz is tud kötődni 🙂 Hát én se vagyok geek távolról se, de van amire muszájból rá kellett jönnöm. A számítógép vásárlást a hozzáértő korábbi párom intézte, amikor viszont szakítottunk, egyedül kellett laptopot vennem…hát, egy dolog érdekelt: a kedvenc játékom (sims3) elmenjen rajta 😀 szóval böngésztem a ramokat meg videokártyákat, a és szép legyen. Egy Sony Vaio lett a kiválasztott, ezüst színben. Szegény sokáig bírta, de egy éve kb végleg beadta a kulcsot.
    A telefonokkal először úgy voltam, h sose lesz mobilom, úri marhaság. De elköltöztem otthonról, egyetemre mentem és akkor még az olcsóbb albérletekben nem volt telefon. Nagy duzzogva vettem egy mobilt végül. És imádtam. Aztán úgy voltam vele, h sose lesz okostelefonom, marhaság. Amikor eltört a telóm kijelzője, a férjemnek már okostelefonja volt, és hát tetszett. Szóval azt vettem és imádom. Akkor volt pár hónapos az első gyerekünk és kb sehova se jutottam el, a telefon volt a kapocs a világgal, email, messenger, netes vásárlás, babamama fórumok, stb. Ráadásul amikor a bébi csak az ölemben volt hajlandó aludni, akkor is tudtam használni. Most már a harmadik okostelefont fogyasztom, az említett bébi pedig egy régebbi modellen néz youtube-os gyerekvideókat…:D
    Amúgy ahogy öregszem, kicsit jobban érdekelnek az ilyesmik. Látom, h anyukám mennyire elveszett a digitális világban. Le se mer ülni az internet elé, hátha valamit elront. Sőt neki butatelefonja van, de sms-t írni nem tud rajta, és időnként elállít dolgokat, mert vhogy nem érti amiket a készülék kiír neki.

    Kedvelik 1 személy

    1. Alapvetően én sem vagyok okostelefon-ellenes, de amíg működik a meglévő butus, nem akarom eldobni. Azt hiszem, 7-8 éve van meg. Ennyit úgysem bír egy okostelefon, és a háromévenkénti lecserelésbe minél később szeretnék beszállni.
      Édes lehet a baba, telefonnal a kezében. 😀
      A Vaiók dizájnja nekem is tetszik, sokat mintha kifejezetten kütyükhöz is kötődő lányoknak terveztek volna. 😀
      Kár, hogy Magyarországon egyelőre nem sok lehetőség van az IT-nevelésre. Olvastam, hogy Finnországban kb. állampolgári jog a hozzáférés a szélessávú nethez, és az idősebbeknek informatikai tanfolyamokat szerveztek, hogy ne legyenek olyan elveszettek a digitális világban. Mondjuk érdeklődés kérdés is ez az egész, apukám sem kocka, de régóta használ számítógépet, őt nem mondanám elveszettnek. Anyukám attitűdje inkább a tiedéhez hasonlít, bár ő is sokat tanult már. Viszont SMS-t ő sem ír. 😀

      Kedvelés

Kommentek

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s